Eltűntem és szinte fel sem néztem az oldalra hónapokig(?). Most azonban okom volt a lustaságra. Mint már egy régebbi bejegyzésemben említettem, gerincműtéten estem át a nyár folyamán, pontosabban július utolsó napján. Egyenlőre nem tervezek róla bővebben írni, mivel még nem igazán látom tisztán a dolgokat. Végül is még egy hónap sem telt el a műtét óta...
Persze a élet nem állt meg az én lábadozásom alatt sem. Újra elkezdődött a suli, mely már a második héten meglepetéseket tartogatott. Meghalt az osztályfőnököm. Ez a hír inkább meglepett, de semmiképpen sem súlytott le, 1 éve ismertem csupán, és sohasem szerettem kimondottan. Ettől függetlenül most az osztály ihatja meg a levét a történteknek. Még nem találtak új senkit a helyére, ezért most szinte naponta váltogatják egymást az innen-onnan szakasztott, magukat tanároknak való emberkék azzal a céllal, hogy csak még jobban összezavarjanak minket a matematika világában. Ez még rendben is lenne, de egyre nagyobb a feszültség a továbbtanulásommal kapcsolatban. Otthon már felvettek egy gimnáziumba, de úgy döntöttünk 1 évet halasztok esélyt adva az itteni oktatásnak, ami egy nagy kaki. Legalábbis az álami sulik részéről. Egyszerűen nem haladok semmire, nem tanulok, mert nincs egy olyan tanár sem aki normálisan elmagyarázná az anyagot, ráadásul mindig ott van az a nyavalyás kisebbségi érzetem. Nem találom a helyemet, mert mindenki úgy kezel, mint egy hülye idegenrégióst, aki semmit sem ért, és maximum takarítónőnek lenne jó. Oké, az osztálytársaktól még elfogadom, de az új német tanárom elég durva módon adja a tudtomra mennyire nem vagyok oda való. Minden egyes órán próbálok a föld alá süllyedni(ami sajnos eddig még nem jött össze), mert ha meglát rögtön eszébe jut valami "vicces" megjegyzés a küldöldiekről. Életemben nem féltem még tanártól, de ha vele van óránk mindig leblokkolok az idegességtől, annyira félek attól, hogy elcseszek valamit. Ja és ezen kívül nem értem, amit beszél, így pedig félő, hogy elbukom az összes tesztet németből és történelemből. Eddig 4 nap iskola alatt annyi megaláztatás ért, a miatt, hogy - jelen esetben - magyar nemzetiségű vagyok, mint még életemben soha. Ezért döntöttünk a szüleimmel a suli váltás mellett. Igen ám, de én, mint tudjuk nehéz dió vagyok. Melyik suli tud valamit is kezdeni egy németet alap szinten beszélő külföldi lánnyal? Erre keresve a választ mennek el apáék egy magániskola ajánló céghez. Elbeszélgetnek az ügyemről és gyakorlatilag megmondják mi lenne a legcélravezetőbb megoldás. Van egy angol gimnázium a közeli nagy városban, ahová minden álmom bekerülni, de rettegek az elutasítástól, attól, hogy nem fogom bírni a tempót és elbukom. Választhatnám az egyszerűbb utat is, hiszen most még hazamehetnék elkezdeni a gimit. Lennének barátaim, sikerélményeim, sokat nevethetnék...de ez egyben azt is jelentené, hogy le kell mondjak az álmomról, hogy bekerüljek egy külföldi elit egyetemre. Ha hazamegyek 4 évig van mit csinálnom, de utána fogalmam sincs milyen irányba kellene tovább mennem. Ettől függetlenül szörnyű volt nézni, ahogy a régi osztálytársaim gólyatáborba mennek és elkezdik a gimit. Gyerekesen hangzik, de néha az ilyen kis dolgok rengeteget jelentenek. Minden olyan bizonytalan, nem tudom mi lesz velem, hogy egyáltalán van-e esélyem arra, hogy elérjem a legnagyobb álmomat. Mert őszintén, ha nincs, akkor nem éri meg itt szenvednem a miatt, aki vagyok. Félek a hétfőtől, és közben izgatottan várom is a fejleményeket. Van esélyem?

Mégiscsak sikerült leülnöm pár percre a gép elé. Olyan egy hete találtam Tumblr-ön ezt a tesztet, ami már első olvasásra megtetszett, és így egy kicsit talán többet megtudhattok rólam is.

1. Elégedett vagy az életed jelenlegi állásával? - Jó lenne, ha ide azt tudnám írni, hogy igen, teljes mértékben, de az igazság ettől azért még távol áll. Az életem jelenlegi ritmusát enyhén szólva nem szeretem, de tudom, hogy ezt most végig kell csinálnom, azért, hogy elérjem azt, amit tényleg szeretnék. Még egy év....
2. Elég vizet szoktál inni? - Iskolába mindig elfelejtek magammal vizet vinni, és utána otthon vagy fél litert megiszok egyszerre. Összeségében igen, szerintem elég vizet iszom. 
3. Mikor ettél utoljára a Burger Kingben? - Nem igazán szoktam gyorséttermekbe járni. Ha igen, akkor is a KFC-t részesítem előnyben. 
4. A hegyet vagy a tengerpartot kedveled jobban? - Szépek a hegyek, meg minden, de számomra akkor is a homokos, pálmafás, meleg tengerpart a befutó. Sosem szerettem túrázni.
5. Általában hogy érzed magad mikor reggel felkelsz ? - Mindig korábbra állítom be az ébresztőórát, mint egyébként kellene. Egyszerűen nem tudok rögtön kipattanni az ágyból, nekem ahhoz idő kell. Utána az első utam a kávéhoz vezet...
6. Inkább elhívnál valakit egy randira, vagy téged hívjanak el? - Olyan típus vagyok, aki inkább elvárja, hogy elhívják.
7. Mikor viseltél utoljára magassarkút? - Hétvégén a színházban. 
8. Vodka vagy bor? - Még egyiket sem kóstoltam, így értelem szerűen nem tudok választani. 
9. Milyen gyakran szoktál sírni? - Meghatódni elég gyakran szoktam, sírni viszont csak ritkábban. Akkor is csak magamban.
10. Vonzódtál valaha is egy tanárodhoz? - Nem, és nem hiszem, hogy valaha is fogok.
11. Viselsz alváskor zoknit? - Soha, rettentően zavar. 
12. Jelenleg mi zavar? - A jelenlegi iskolám..
13. Hol voltál mikor először megjött a menstruációd? Szerencsém volt, mert otthon voltam. 
14. Tudsz kereket cserélni egy autón? - Nem.
15. Szerinted Benedict Cumberbatch dögös? - Nagyon jó színész, és van egyfajta kisugárzása, ami vonzóvá teszi. De amúgy nem az esetem.
17. Kedvenc Disney hercegnő? - Én az a fajta kislány voltam, aki nagyon szerette a Disney hercegnőket. Gyermekként nagyon inspirálóak voltak. Talán Belle-t mondanám, mert vele tudok a legjobban azonosulni.
18. Kedvenc város? - Egyértelműen London.
19. Tudsz vezetni? - Nem, de biztos vagyok benne, hogy majd megtanulok.
20. Cigi vagy alholol? - Egyik sem.
21. Milyen eseményt vársz a jövőben? - Az első napomat az új gimiben (ha felvesznek).
21. Kedveled a 80as évek divatját? - Mai szemmel nézve őrület, hogy az emberek mit vettek akkoriban magukra. De van egy hangulata a ruháknak.:)

Valami ütőset szerettem volna írni, mert hát mégis ez lesz az első, amit az ide tévedők (remélhetőleg) el fognak olvasni és mondhat bárki bármit, az első benyomás igenis fontos. Sok gondolkozás után egy elég személyes témát választottam, bár nem csak engem érint ez a dolog. Sőt, egyre több fiatal esik a hanyag tartás csapdájába, mert az "menő". Kérdem én, mitől olyan "cool" az, ha valaki úgy sétál végig a városon, mint egy púpos hátú troll, csámpás lábakkal? Olyan laza vagy így öcsém...

Hatodikos lehettem, amikor az orvosnak feltűnt, hogy nem állok egyenesen. Persze a jobb félni, mint megijedni elvet teljes mértékben figyelembe véve elmentünk egy ortopédushoz is. Bár még röntgen akkor nem készült, de 100%-san megállapította, hogy gerincferdülésem van. Meglepő, de addig, amíg nem tapasztalod saját magadon, vagy a környezeteden észre sem veszed, hogy bizony ilyen "betegség" is létezik.

"A gerincferdülés konzervatív kezelése éveken át tartó, napi 23 órás korzettviselésből és szigorúan végzendő gyógytornából áll. "

Nem emlékszem pontosan mikor, talán 2 hónappal később immáron a tényleges bizonyítékkal a kezünkben elmentünk fűzőt, akinek úgy tetszik korzettet csináltatni. Én egyébként nem igazán szeretem az utóbbi megnevezést, szerintem sokkal "félelmetesebben" hangzik. Megpróbálom Nektek érthetően leírni, mi is az a korzett, ha valaki esetleg nem ismerné. Ez egy egyedi mintavétel alapján készűlő műagyag "hordó", amely szinte az egész felső testedet befedi és a megfelelő tartásba nyomja, amely a kezdetekben elég fájdalmas. Szakmai szemmel biztos szörnyen hangzik, de na...Sok változást hozott magával. Kezdhetném ott, hogy az egész ruhatáramat ki kellett cserélni bő holmikra, mivel amúgy semmi nem jött rám. Elkezdtem betanulni egy speciális gyógytornát is, amelyet minden nap 45 percen keresztül gyakorolni kellett (volna). Még iskolába is felvettem a fűzőt, ami tőlem - egy amúgy is önbizalomhiányos lánytól - hatalmas dolog volt. De nem akarok itt most regényeket írni, megmondom kereken, hogy egy idő után hagytam az egészet és nem hordtam. Hogy miért? Én sem tudom a pontos okát. Sok különböző érzés kavargott bennem ebben az időben. Egy felől szerettem volna bátor lenni és hordani a fűzőt, mindenkinek megmutattva mennyire erős vagyok, de ugyanakkor rettegtem attól, hogy nem fogadnak el. Lehet, hogy szégyeltem az emberek előtt felvállalni, de az is lehetséges, hogy nem tőlük féltem, hanem én magam nem tudtam elfogadni a problémámat. Így hát ültem ölbe tett kézzel a csodára várva, hogy egyszer csak egy csettintésre megint egyenes lesz a hátam. Erre ugyan várhattam. Olyan 2 év elteltével - mivel még mindig nem láttuk a javulást - elmentünk egy másik helyre, ahol kiderült, hogy teljes mértékben rossz volt a fűzőm és már vagy 10 fokot romlott a gerincem. (Ennyit a megbízhatóságról.) Ettől függetlenül még mindig volt esélyem, és én tényleg igyekeztem beleadni apait anyait, akkor is, ha tudtam ez már egy veszett úgy, ilyen "egyszerűen" már nem fog rendbe jöjjön a hátam. Elkéstünk, a korzett is, én is. Ez a megoldás rajtam már nem segíthet, ma már csak itt fekszik mellettem az ágyban, valamint este benne alszom. Egyetlen reményem a gyógyulásra pedig a műtét maradt, az, amelyet a kezdetektől igyekesztem elkerülni, mert mindig ezzel riogattak a körülöttem lévők is. 1 hónap múlva minden kétséget kizárólag be fog következni, már csak arra várok, hogy bemehessek és elkezdjék életem első műtétjét! Elmondták minden kertelés nélkül, hogy mit fognak velem csinálni és hát...nem lesz kellemes. Még nem félek, olyan semleges érzéseim vannak vele kapcsolatban, de nem is nagyon szeretnék gondolni rá. Eddigi életem talán legnagyobb harca volt ez a 4 év, de most pontot fogok tenni a végére és tovább lépek. Nem gondolom, hogy kudarcot valottam volna. Igen, a fűző nem sikerült, de szerintem csak akkor buknék meg, ha nem vállalnám a műtétet. Szeretném az egészből a legjobbat kihozni, szeretnék olyan erős lenni, mint még soha. Ettől függetlenül sorstársaimnak azt ajánlom horjátok a korzettet és legyetek kitartóak, mert attól, hogy nekem nem jött össze Nektek még nem szabad feladni! Büszke vagyok arra, hogy gerincferdülésem van/volt, hogy a fűzősök táborát erősíthettem, hiszen így, ha csak egy kicsit is, de más ember lettem. Itt szeretném megjegyezni, hogy egyre több korzettes fiatalt látok, ami leginkább a rossz tartás/hirtelen növekedés eredménye. Ezért is fontos, hogy mindig odafigyelj a tartásodra. Hidd el, sokkal egyszerűbb megelőzni a bajt, mint benne csücsülni. Főleg így nyáron.

Sziasztok! Úgy döntöttem újrakezdem az egészet, olyan fél háromnegyed év után. Nem gondoltam volna, hogy megint itt leszek, mert akkor végérvényesen úgy döntöttem vége, abbahagyom az egészet. A BreakfastatEllens.Gp-n kezdtem Gp-s pályafutásomat még tavaly nyáron. Másfél hónapig jól is bírtam, de utána kifogytam az ötletekből és a kedvem is elment az egésztől, így bezártam. Most viszont megszált az ihlet, szeretném kiírni magamból azt, ami foglalkoztat. Anno csak cikkeket írtam különböző engem foglalkoztató dolgokról, de most már szeretnék személyesebben blogolni is. A kinézetet kedvenc sorozatom a 'Once Upon a Time' című sorozat ihlette. Nem mondanám, hogy olyan nagy szám lett, de az összképet közel érzem a személyiségemhez. Puszi!